2011. november 6., vasárnap

Epilógus

Leonárd mindig is racionális embernek gondolta magát. Minden, ami történik, okkal történik. Minden, ami van, okkal van. Tény azonban, hogy vele is megestek olyan dolgok az életében, amelyekre soha nem talált magyarázatot. Ilyenkor el kellett hinnie, hogy van valami rajta kívül álló lény vagy eszme, amely irányítja a történéseket, és bíznia kellett abban, hogy más is képes helyesen értékelni a körülményeket. Rá kellett jönnie, hogy léteznek ezen a bolygón irracionális dolgok, melyekkel jó együtt élni. És mi sem irracionálisabb a szeretetnél.
Amikor Leonárd aznap hazament, megölelte a szüleit. Nem mondott nekik semmit, egy szót sem szólt, mégis megpróbált elmondani nekik mindent, ami vele történt. A szülei talán válaszoltak ezekre a kimondatlan szavakra, talán nem, de a fiúnak ez cseppet sem számított. Tudta, mit éreznek egymás iránt, és ezt felesleges volt kimondaniuk. Csendben megvacsoráztak, majd elmentek aludni.
Ezzel voltaképpen véget is ér a történet. Leonárd sosem kapott többé különös telefonhívásokat a múltjából, és soha többé nem találkozott a Köddel. Hozzá kell tenni, hogy a Boldog plázába se tette be többet a lábát, ahol – az újságok szerint – fél évvel a történtek után megnyitotta kapuit a Boldog mozi és rengeteg új kisbolt a negyedik emeleten.
Leonárd azért egy kicsit becsapva érezte magát. Fájt neki, hogy valójában sosem ismerte Elizát, aki aznap, amikor a plázába érkezett, elhitette vele, hogy osztálytársak. Mivel az iskolában nem volt igazi jóbarátja, örült volna neki, ha legalább ő ott van mellette. Az új Eliza biztosan sokkal kellemesebb személyiség lett volna a réginél.
Annál nagyobb meglepetésben részesült, amikor szeptember elsején belépett a tanterembe, és látta, hogy egy lány ül az ablak mellett: egy lány gyönyörű fekete szemekkel, pirospozsgás arccal és egy egészen apró sárga díszmasnival hosszú szőke hajában. Lila kabátja a szék támláján lógott. Ahogy Leonárd – immár gesztenyebarna hajjal – odasétált a lányhoz, ő mosolyogva pillantott fel rá. Leonárd visszamosolygott, és leült mellé.
Talán elmondtak egymásnak valamit ezekkel a titokzatos mosolyokkal.
Talán nem.

7 megjegyzés:

  1. Ne már, vége...
    Ja, azért időben felfogtam. Amúgy nem gondoltam, hogy még valami fog történni, de TÖKJÓÓÓ Eliza ott a végén :D Kicsit sajnálom Leo haját, tekintve, hogy imádom a kéket. Bár megértem, nekem is volt kék hajam és nehéz volt megválni tőle, de megtettem. Na mindegy, a lényeg, hogy köszönöm a történet által okozott kellemes perceket.

    VálaszTörlés
  2. Örülök neki, hogy kellemes perceket okozhattam neked :) Azért néhanapján látogass majd vissza a blogra, hátha találsz még valami ínyedre valót ;D

    Köntörfalazást félretéve, a következő projektem valami teljesen más lesz. Az alulfűtött magyar bevásárlóközpontról egy kicsit délebbre fogunk utazni, és megismerjük néhány igen csak érdekes személyiség mindennapjait, rövid történetek formájában.

    Előtte még lezárom a Leonárd-szakaszt egy összefoglaló bejegyzéssel. Szeretnélek megkérni majd téged, és minden egyes olvasót, még azokat is, akik eddig nem írtak hozzászólást, hogy nagyon szépen kérem most tegyék meg! Csak egy pár percnyi türelmet és véleményezést szeretnék kérni tőletek, nagyon sokat jelentene. Ezt a blogot kizárólag azért hoztam létre, hogy visszajelzéseket kapjak. Aki nincs regisztrálva, annak itt az email címem:

    sapphire_gin@citromail.hu

    Ezt a fent említett bejegyzésben is közzé fogom tenni.

    VálaszTörlés
  3. Naszóval!:)
    Mikor még az első fejezetnél megtaláltam a blogot az első fejezettel együtt, nem gondoltam nagy történetre. Fejezetről- fejezetre javult a dolog, egyre kifejezőbb lett. Tudtad húzni az olvasók idegeit, elláttad őket izgalommal, s megtöltötted a fejüket, olyan gondolatmenetekkel, melyek Leonárd történetének végével foglalkoztak.
    Már nem nagyon tudok mit mondani...Teljes elismerésem! :) A komment írása előtt a fejem tele volt gondolattal, de nem sikerült leírnom... Csak így tovább, várom a további történeteket!

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, hogy "leglelkesebb olvasóként" itt voltál az első fejezet óta, és megosztottad velem a gondolataidat :)

    Érdekes, amit leírtál, ezen most biztosan gondolkodni fogok egy darabig (a gondolatmenetes megállapításodra célzok).

    Köszönöm az elismerést, és remélem találkozunk a következő történeteknél. Egyébként mintha olyat írtál volna régebben, hogy te is szeretsz írogatni, ezeket nem akarod közzétenni valahol, hogy elolvashassam? :)

    VálaszTörlés
  5. Áhh :D Le is írtad a problémát, sajnos csak írogatok... Nincs sok kitartásom hozzá, ezért addig húzom-halogatom a dolgot míg valami újat találok ki és annak kezdek neki,szintén reménytelenül. DE! Most van egy történet ami alakul, remélem nemsokára megoszthatom! :D Szóval számítok majd rád :)

    VálaszTörlés
  6. Üdv! Lehet, hogy nem ide kéne, de most ide írok :D
    Nagyon tetszett a történet, kár, hogy vége :(
    Tudom, hogy örülnél egy építő-jellgű kritikának, de az a helyzet, hogy nem tudok rosszat mondani a történetre... ^^'
    Szóval én is követtelek az elejétől fogva, hol napokkal a friss előtt lázasan bámulva az oldalt, hol hetekkel a friss után olvasgatva csak...
    Szóval, köszönöm az eddigieket, várom a következőket :)
    Üdv: Flashyy

    VálaszTörlés
  7. Szia Flashyy! Köszönöm a kritikát, és egyáltalán nem bánom, hogy nem negatív, van bennem annyi hiúság, hogy jól essen ^^

    Örülök, hogy élvezted a történetet, és remélem, találkozunk a következőnél is!

    Előtte még pár technikai problémát is meg kell oldanom a blogon... ^^"

    VálaszTörlés