Epilógus

Leonárd mindig is racionális embernek gondolta magát. Minden, ami történik, okkal történik. Minden, ami van, okkal van. Tény azonban, hogy vele is megestek olyan dolgok az életében, amelyekre soha nem talált magyarázatot. Ilyenkor el kellett hinnie, hogy van valami rajta kívül álló lény vagy eszme, amely irányítja a történéseket, és bíznia kellett abban, hogy más is képes helyesen értékelni a körülményeket. Rá kellett jönnie, hogy léteznek ezen a bolygón irracionális dolgok, melyekkel jó együtt élni. És mi sem irracionálisabb a szeretetnél.
Amikor Leonárd aznap hazament, megölelte a szüleit. Nem mondott nekik semmit, egy szót sem szólt, mégis megpróbált elmondani nekik mindent, ami vele történt. A szülei talán válaszoltak ezekre a kimondatlan szavakra, talán nem, de a fiúnak ez cseppet sem számított. Tudta, mit éreznek egymás iránt, és ezt felesleges volt kimondaniuk. Csendben megvacsoráztak, majd elmentek aludni.
Ezzel voltaképpen véget is ér a történet. Leonárd sosem kapott többé különös telefonhívásokat a múltjából, és soha többé nem találkozott a Köddel. Hozzá kell tenni, hogy a Boldog plázába se tette be többet a lábát, ahol – az újságok szerint – fél évvel a történtek után megnyitotta kapuit a Boldog mozi és rengeteg új kisbolt a negyedik emeleten.
Leonárd azért egy kicsit becsapva érezte magát. Fájt neki, hogy valójában sosem ismerte Elizát, aki aznap, amikor a plázába érkezett, elhitette vele, hogy osztálytársak. Mivel az iskolában nem volt igazi jóbarátja, örült volna neki, ha legalább ő ott van mellette. Az új Eliza biztosan sokkal kellemesebb személyiség lett volna a réginél.
Annál nagyobb meglepetésben részesült, amikor szeptember elsején belépett a tanterembe, és látta, hogy egy lány ül az ablak mellett: egy lány gyönyörű fekete szemekkel, pirospozsgás arccal és egy egészen apró sárga díszmasnival hosszú szőke hajában. Lila kabátja a szék támláján lógott. Ahogy Leonárd – immár gesztenyebarna hajjal – odasétált a lányhoz, ő mosolyogva pillantott fel rá. Leonárd visszamosolygott, és leült mellé.
Talán elmondtak egymásnak valamit ezekkel a titokzatos mosolyokkal.
Talán nem.